James S.A.Corey: Perszepolisz felemelkedése

"Hanem mert emberek vagyunk, és az emberek kicsinyes, önfejű majmok, akik azáltal érték el nagyságukat, hogy megöltek minden más emberszabásút, aki furcsán nézett ránk. Sokáig nem tűrjük az uralmat. Még a sajátunkat sem. Minden más csak vágyálom." (James S.A.Corey: Perszepolisz felemelkedése)

Harminc év telt el a Babilon hamvai története óta, és a Rocintante legénysége bizony megöregedett. Ennek ellenére továbbra is járják a rendszereket és segítenek fenntartani a rendet a bolygóközi szövetségnek, amely a kapuk és a Medina állomás forgalmát felügyeli.

Egy rég elfeledett kolónia, a Laconia, amelyet marsi katonák és családjaik alapítottak, váratlan támadása váratlanul éri hőseinket. Fejlett és a protomolekula által kialakított technológiájuk révén félelmetes ellenségnek bizonyulnak. A Rocinante legénységére ismét szükség van, ám ezúttal jóval nehezebb és veszélyesebb küldetést kell teljesíteniük.

A Térség 7. kötetének története kevésbé kaotikus és nem ugrál annyit az egyes karakterek nézőpontjai közt, mint az előző regény. A Roci legénysége viszont sajnos nem a régi, érződik rajtuk a fásultság és a kor, nem is igazán érződött most a jól ismert és szeretett csapatszellem.

A Laconia szála, és Singh nézőpontja volt számomra a legérdekesebb. A hódítók nem tipikus elnyomó hadsereg, akik erőszakosan beveszik az egyes állomásokat, és mindent a fegyverrel oldanak meg. Sokkal ravaszabbak, megfontoltabbak, technológiai előnyüket okosan vetik be. Singh, mint a rendszer képviselője igyekszik rendet tartani a megszállt területeken, ám csak tankönyvekből ismeri a háborút. Családi hátterének bemutatása és gondolatai leírása emberivé teszi az olvasó számára, így nem egy egysíkú gonosz figura, hanem egy összetett emberi lény.

Nem tudjuk eldönteni egyelőre, hogy Laconia erőszakos és elnyomó, vagy egy jobb rendszert hoz-e magával, de az biztos, hogy az ő taktikájuk sem tökéletes, és lázadók pedig vannak és lesznek is.

A földönkívüli technológia, amelyet felébresztenek szintén nagyon érdekes szál volt, kár, hogy keveset szerepelt a regényben, remélem később még lesz jelentősége.

A sztori lassan haladt előre, a regény második fele viszont már sokkal izgalmasabb volt és a lezárás is nyitva maradt. Izgatottan várom, mit tartogat az írópáros az utolsó két kötetre!

Egy technikai részlet: engem személy szerint Camina Drummer vezetéknevének magyarra fordítása nagyon zavart. A Térség regényeiben voltak olyan becenevek, amelyeket lefordítottak magyarra, például Bull= Bika. A Bika viszont egy nagydarab, erős melák, a neve pedig fizikai tulajdonságaira is utalt. Drummer viszont egy vezetéknév, és Dobosként hivatkozni rá szerintem elég furcsa. Nem dobol, nem hírnök, hanem a Bolygószövetség elnöke. Szerintem maradhatott volna nyugodtan Drummer, főleg úgy, hogy a televíziós sorozatban sem fordították le a nevét.