Richard Osman: Gyilkosokra utazunk

 "– Négy halott ügyfél – mereng el Rosie. – Ez is jó könyvcím."

(Richard Osman: Gyilkosokra utazunk)

Ugyan most nem a kedvenc csütörtöki nyomozóklubom újabb kalandjairól írt, de Osman új regénye hasonlóan humoros és szerethető.

A történet szerint Steve Wheeler, egykori rendőr, nyugdíjas éveit tölti egy békés kis angol faluban. Munkáját azért teljesen nem hagyta abba: most magánnyomozóként keres elveszett kutyákat vagy bolti lopások után nyomoz. Legszorosabb kapcsolatban a menyével, Amyvel van, aki történetesen testőr. Amy egy testőri szolgáltatásokat kínáló cégnek dolgozik, legújabb munkája pedig egy híres krimi írónő védelme.

Steve és Amy figyelmét szinte egyszerre kelti fel egy izgalmasnak tűnő ügy: valaki influenszereket gyilkol, méghozzá elég látványos módon. Ám amint Amy beleásná magát a dologba, ismét előkerül egy hulla, egy táska pénzzel és most már nemcsak ügyfele, Rosie D'Antonio testi épsége forog kockán, hanem az ő élete is. Elindul a hajsza és a nyomozás a világ körül, Steve és Amy együtt próbálják kinyomozni, ki akarja megölni Amyt, útjuk során pedig a bohókás Rosie, Steve falusi barátai, bűnözők és fura testőrök segítik őket.

A Gyilkosokra utazunk egy újabb szerethető kötet Osmantől, akinek nagyon bejött a krimi írás. A sikerének titka a jó témaválasztás, a finom angol humor és maguk a szereplők. Agatha Christie-hez hasonlóan a könyvei helyszíne a békés angol vidék, ahol a gyilkosságok felderítői a nyugdíjasok. Maguk a gyilkosságok sokszor nem túl bonyolultak, és az olvasó menet közben is sok nyomot fedez fel, de azért a végén mindig van egy csavar, ami miatt nem lesz kiszámítható a sztori. A regények nagy erőssége még a humor és a szereplők. Sokszor maguk a karakterek szállítják a poénokat vagy a helyzetkomikumokat, de az időskorról, az időskör kihívásairól az író tud érzékenyen és meghatóan is írni. Osman könnyed, szórakoztató stílusa, szerethető történetei és szereplői miatt igazi komfort olvasmányok a könyvei, amik sosem veszik túl komolyan magukat.

A Gyilkosokra utazunk karakterei közt megint ott vannak a szerethető, néha kicsit elveszett, de leleményes nyugdíjasok, bohém idős hölgyek és béna bérgyilkosok. A csütörtöki nyomozóklub történeteitől eltérően viszont itt a cselekmény és maga a nyomozás nagyobb figyelmet kap, mint a karakterek. A történet csavarosabb, szerteágazóbb, nagyobb figyelmet követel az olvasótól, de aztán gyönyörűen összeállnak a kirakós darabkái. A tét fokozatosan emelkedik, a sztori izgalmas és egy percre sem ül le.

Nagyon szerettem ezt a kötetet is, és Osman elmondása alapján lesz is még folytatása Amy és Steve kalandjainak. A történet nagyon behúzott, izgalmas volt, a poénokon sokszor hangosan felnevettem. Sosem vette magát teljesen komolyan a regény, de a humor mellett itt is voltak megható vagy épp komolyabb pillanatok.