Dan Simmons: Hyperion

"….gonosz minden olyan istenség, elmélet vagy egyetemes elv követelte hűség, amely az engedelmességet egy ártatlan emberi lénnyel szemben tanúsított tisztességes bánásmód fölé helyezi." (Dan Simmons: Hyperion)

Egy pap, egy templomos, egy katona, egy költő, egy magánnyomozó, egy tudós és egy diplomata kel zarándokútra a rejtélyes peremvidéki Hyperion bolygóra. Céljuk, hogy a bolygó Időkriptáihoz érve megtalálják a félelmetes és istenként tisztelt gyilkológépet, a Shrike-ot és kérjenek tőle valamit. Egyikük kívánságát teljesíti, míg a többiekre a halál vár. A főszereplőket ráadásul szorítja az idő, ugyanis a galaxist benépesítő emberiség ellenségei, a Számkivetettek már úton vannak, hogy elfoglalják a bolygót - és a hét szereplő közül egyikük a Számkivetettek ügynöke.

A Hyperion nálam az év sci-fi olvasmánya eddig. Dan Simmons eredetileg irodalom tanár volt, és ez erősen érződik a regényben. A sztori tele van irodalmi és mitológiai utalásokkal, beszédes nevekkel, Keats idézetekkel. Körbelengi az írás és a költészet szeretete, bibliai és ókori történeteket is találhatunk benne. Már csak emiatt is élvezet volt olvasni.

Maga a cselekmény rendkívül érdekesen van felépítve: a zarándoklat egy kerettörténet, amelyben az egyes szereplők megosztják egymással, mi köti őket a Hyperionhoz. Amolyan Canterbury mesék mintájára sok fejezet történet a történetben. Az egyes szereplők elbeszélései mind nézőpontban, mind sítlusban eltérőek. Van itt Lovecraft-ra hajazó, horrorisztikus sztori, kőkemény cyberpunk cselekmény mesterséges intelligenciákkal, de klasszikus sci-fi és katonai sci-fi is. A stílusváltások nem zavaróak, kifejezetten színessé teszik a regényt. Az én személyes kedvencem a nyomozóé és a tudósé voltak.

A Hyperion befejezése nyitott, hiszen ez az első kötet a négyből. Hatásos és ütős az utolsó jelenet, és már azonnal olvasnám is a folytatást. Kötelező sci-fi remekmű, nemcsak a sci-fi rajongóinak!