Mi az ember?

A Szárnyas fejvadász 2049 bemutatója előtt egy nyári estén megnéztem az "eredeti", 1982-es Szárnyas fejvadászt. Családtagjaim körém gyűltek a nappaliban. Feltűnt film elején a bevezető, mire édesanyám megszólalt: "Ez sci-fi?" "Igen"- feleltem. Édesanyám mondott valamit arról, hogy őt ez annyira nem izgatja, és inkább ölébe vette a laptopját, hogy valami jó kis sorozatot nézzen rajta, miközben én mosolyoga fészkelődtem el a fotelben. A film első negyedét követően mindenki más telefonozott, vagy elaludt mellettem, én pedig a képernyőhöz tapadva izgultam és merültem el Ridley Scott baljós, sötét világában.

A Szárnyas fejvadász 2049 moziban hihetetlen látvány volt, nem is ettem, ittam a film alatt, nehogy ki kelljen szaladnom a film közben a mosdóba. Nem csalódtam, sőt! Egyik kedvenc filmem lett.

Furcsa, de a filmek alapjául szólgáló Philip K. Dick regény, az "Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?". c. regény mostanában került csak a kezembe. Nem számítottam rá, de jobban tetszett, mint a filmek, és az olvasónaplómban ezt a könyvet biztosan újraolvasásra fogom jelölni.

Mi az ember? Mi tesz minket különbbé, többé, mint a robotokat vagy mesterséges intelligenciákat? Dick több novellájában is foglalkozott ezzel a felvetéssel, ám szerintem ebben a regényében lett kibontva igazán részletesen. (választ ugyanakkor nem igazán kapunk.)

A regény egy háborúk sújtotta, nukleáris szennyeződésekkel és porral borított, hanyatló Földön játszódik, ahol az állatvilág jelentős része kihalt, a megmaradt állatokat pedig kincsként őrzik az emberek, szinte kapaszkodnak a valódi és mesterséges élőlényeikbe, amely egy régi, jobb világra emlékezteti őket. (itt eltöprengtem, hogy én már nem szeretnék ilyen Földön élni). A történet főszereplője Rick Deckard, a fejvadász, akinek az a feladata, hogy a kolóniákról szökött fejlett, emberi vonásokkal rendelkező Nexus-6-os androidokat kiszűrje és megsemmisítse. Az események néhány napot ölelnek fel, ahol Deckard 6 androidot üldöz San Francisco-n keresztül, a hajsza során megkérdőjelezve a saját létét, és az androidok emberi mivoltát.

Az androidokat olyan emberivé fejlesztette a Rosen vállalat, hogy csupán egyetlen teszt, a Voigt-Kampff empátiateszt kérdéseivel tudják megkülönböztetni őket az emberektől. A történet felvetése szerint ugyanis az egyetlen dolog, ami megkülönböztet embert és androidot, az az empátia, a társunk irányába érzett érzelem, kapcsolat, együttérzés.

A történet ugyanakkor megkérdőjelezi ezt a különbséget. A regény android szereplői közt valahol mégiscsak van egy összetartás, a főhős emberi mivolta, empatikus képessége pedig sokszor a gyengepontjává válik.

A regény melankolikus, sokszor noir-ra emlékeztető hangulata, a feszült párbeszédek, izgalmas jelenetek és filozofófiai elmélkedések remek ritmusú váltakozása teszi emlékezetessé és meghatározóvá (valamint a személyes kedvencemmé) Dick eme kultikus regényét.

Most kivételesen nem egy fotót illesztek be a végére, hanem stílusosan a Vangelis csodás zenéjét a filmváltozatból,a  Szárnyas fejvadászból.