Philip K. Dick és a felfedezők

Szeretem a novellásköteteket. A hétköznapi hajtás és munka után pihentető rövidebb történeteket olvasni, és merengeni rajtuk .

A "Már megint a felfedezők" c. kötet a harmadik novelláskötetem Dicktől, és ezúttal sem csalódtam. Vannak benne korai és kései novellák, humoros és feszült hangulatú történetek, kurta és jobban kibontott cselekmények.

A novellákban megjelenik a fogyasztói társadalom kritikája, az emberiség felett az irányítást átvevő robotok jóslata, abortusz-ellenesség (ami a megdöbbentő "Az előszemélyek" c. novellában olvasható), időutazás, prekogok (azaz jövőbelátók), földönkívüliek, összeesküvés-elméletek, háború-ellenesség.

A 14 novella közül az én szubjektív listám a személyes kedvenceimről a következő (enyhe spoilerveszély):

Pat ajándéka: Az egyik első olyan novella, amit olvastam Dicktől, ami kifejezetten humoros, jót mosolyogtam rajta olvasás közben. A kissé ügyefogyott, de lelkes űrutazó férj egy istent visz ajándékba a feleségének, és aztán elszabadul a káosz.

Az urat szolgálni, Hívja a vevőszolgálatot: Sötét jövőt vázol fel mindkét novella, ahol is az intelligens, logikusan gondolkodó robotok az emberek fölé kerekednek. (és minderről már az 50-es években írt Dick!).

A Yancy-profil: Zseniális történet a tömegmédia agymosó, mételyező hatásáról, amely sajnos napjainkban már valóság. Sajnálom, hogy nem bontotta ki jobban a sztorit, kíváncsi lettem volna a végkifejletre.  A novella alapjául szolgáló történetet Dick felhasználta később a Végső igazsgág c. regényéhez, amely hasonló alapfelállásból indul, és jóval részletesebben van kidolgozva,a végén megdöbbentő csavarral.

Vízipók: Imádtam, az egyik kedvencem. Igazi, klasszikus időutazós történet, ahol szintén - mint oly sok Dick történetben - megjelennek a prekogok, a jövőbelátó emberek, csak itt éppen sci-fi íróként! Szórakoztató, megmosolyogtató történet, ajánlom mindenkinek!

Tehetségek világa: Különleges képességekkel rendelkező személyek világába kalauzol a történet, ahol pszík (prekogok, jövőbelátók, gondolatolvasók) és normok (azaz normális emberek) feszülnek egymásnak. Érdekes világot festett le Dick, szívesen olvastam volna tovább, nekem kicsit kurta volt a lezárás (pont a legérdekesebb résznél!). Az alapkonfliktus és a különleges képességű emberek társadalma engem emlékeztetett az Ubik c. regény történetére.

A "Valami a tempunautáknak is jár" c. novellának érdekes volt a felvetése (időutazás és időhurkok), de nekem kicsit zavaros volt, és a vége igencsak sötétre sikeredett.

Bár nem kedvenc (legalábbis nem olyan értelemben), de szeretnék kitérni az "Az előszemélyek" c. történetre. Megdöbbentő volt, engem személy szerint fel is kavart.  Dick egy elborult világot és jogrendszert vázol fel, ahol a jog szerint 12 éves korig lehet abortuszt végezni, arra hivatkozással, hogy 12 éves korukig nincs lelke a gyerekeknek (és nem tudnak bonyolult, matematikai műveleteket végezni). Dick az akkori abortusztörvényekre reagálva írta a novellát, nyilván kisarkítva és eltúlozva, az ő álláspontja (legalábbis ahogy nekem átjött) e kérdésben az, hogy szerinte nem lehet egyetlen időponthoz kötni, a magzat mikortól ember, és az ilyen jogi "megoldásoknak" és megállapításoknak nem lesz vége és egy teljesen elborult rendszerhez vezethetnek. 

Összességében ismét egy jól összeválogatott, elképesztő, szórakoztató, elgondolkodtató történetekkel teli novelláskötetet kaptunk.