Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub

Richard Osman brit humorista könyve a június havi NIOK (Nincs időm olvasni kihívás) kihívás kapcsán akadt a kezembe.

A NIOK kihíváshoz tavaly csatlakoztam, és amióta benne vagyok a csoportban, és követem az eseményeket, egyre többet olvasok, úgy, mint régen. Őszintén örülök ennek, mert 1-2 évig volt egy rövid szünet, amikor igencsak keveset olvastam, válogattam a könyvek között, nem találtam igazán a nekem való történetet. Egy jó könyv, egy jó sztori mindig kellemes izgalommal tölt el, szeretk egy-egy történetet, karakteren, mondanivalón eltöprengeni, utána olvasni a témának, és másoknak lelkendezni róla.

A Szabados Ági által ajánlott krimi körül nagy volt a hype, mégis megvettem, mert kíváncsi voltam, elvégre szeretem a krimiket.

Tinikoromban majdnem az összes Agatha Christie és Conan Doyle regényt elolvastam, emellett a Poirot és Sherlock tv sorozatokat is szerettem, így úgy voltam vele, nagyon nem tudok mellélőni.

Őszintén szólva az olvasói élmények vegyesek erről a könyvről; van, aki nem tudta végigolvasni, és van, aki imádta. Én az utóbbi csoporthoz tartozom!

A fejezetek rövidek, a történet lassan halad előre, ám Osman karakterei szeretnivalóak, érdekesek, szórakoztatóak, éppen ezért nem unatkoztam olvasás közben. Igazi brit hangulat árad belőle, az egyik főhős engem az elejétől kezdve Miss Marple-re emlékeztetett.

Maga a gyilkosság és a nyomozás nincs túlbonyolítva, ám a regény mégis végig fenntartja az olvasó figyelmét. A humor mellett komolyabb témák is megjelennek a történetben úgy mind a kor, a bosszú, szerelem, vagy önbíráskodás, mind csak épp olyan mértékben, amennyire kell. Jól lavíroz a történet a humor és a drámai pillanatok közt.

Állítólag a filmes jogokat megvásárolták már az írótól; nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a filmvásznon a történet.

Összességében szórakoztató, könnyed regény, igazi nyári olvasmány a Balaton partra.