Egy élet a bolygónkon

 Tavaly ősszel jelent meg a Netflixen David Attenborough új "filmje", az "Egy élet a bolygónkon". Az Our Planet nagy kedvencem volt, így egyértelmű volt, hogy ezt is látnom kell. Látványos, de kijózanító élmény volt a film, David Attenborough nem kertelt, képekkel, felvételekkel, tényekkel mutatta be, mit is teszünk a bolygónkkal, és azt, hogy valóban az utolsó pillanatban vagyunk.

Őszintén csodálom ezt a férfit, aki 94 évesen, ahelyettm hogy nyugdíjas éviet élvezné, sorra járja a világ szervezeteit, kormányait, filmet készít és könyvet ír, mert felelősségének érzi, hogy felhívja a figyelmünket a globális felmelegedés veszélyeire, és arra, hogy most kell cselekednünk. Ahogy ő mondta, bűntudata lenne, ha a pozícióját nem használná fel arra, hogy felhívja az emberek, kormányok, nemzetek figyelmét arra, hogy az utolsó órában vagyunk.

A film nagy hatással volt rám, sok cikket és oldalt böngésztem arról, mit tehetnék én személy szerint a fenntarthatóság és a globális felmelegedés hatásainak csökkentéséért; mostanság pedig klímaszorongás is erőt vett rajtam, hiszen úgy éreztem, én túl kicsi vagyok ahhoz, hogy megoldjam a problémát, de így milyen jövője lesz a gyermekeimnek? Aztán rájöttem, hogy ha szorongok, azzal nem segítek a helyzeten, ezért elkezdtem összeírni fejben a listámat arról, én mit tehetek és mit fogok tenni.

A film mellett Attenborough azonos címmel megjelent regényét barátainktól kaptam karácsonyra; most a siófoki strandon olvastam el (hogy aztán éjszaka azt álmodjam, hogy május végén hó esett, és eljött a világvége:))

A könyv annyiban ad többet talán a filmhez, hogy jóval részletesebben, több magyarázattal mutatja be a világ fejlődését és az utat a klímaváltozás előidézéséig, Attenborough borúlátó jóslatát a jövőről, amely vár ránk, ha nem teszünk valamit, majd több lehetséges megoldást és kiutat mutat, amellyel megmenthetjük a jövőnket.

Úgy gondolom, mindenkinek olvasnia kellene ezt a könyvet, vagy megnézni a filmet, amely egyszerre zökkent ki a kényelmes kis életünkből, gondolkodtat el, néha kétségbe ejt, de irányt mutat egy szebb jövő felé, ahol ismét harmóniában élhetünk a természettel.