Isaac Asimov - Alapítvány és robotok

Az Alapítvány sorozatot már bemutatta az Apple Tv (csak én nem láttam még előfizetés híján...), de ha már Alapítvány, akkor szeretném megosztani a saját könyvélményeimet Asimov kapcsán.

Az Alapítvány az egyik első sci-fi regény volt, amit a kezembe vettem pár évvel ezelőtt, ám (nem?) meglepő módon nem hagyott bennem túl mély nyomot. Arra emlékszem, hogy tetszettek benne a párbeszédek, de nekem kicsit lapos volt a történet, sok szereplő volt benne, akiket nem ismerhettünk meg igazán, mert az idősíkok és helyszínek gyorsan változtak.

Később olvastam az "Én a robot" novelláskötetet, és az már határozottan tetszett. A robotok 3 törvénye és az a köré rendeződő novellák mind érdekesek és szórakoztatóak voltak. Jogászként különösen megfogták a fantáziámat azok a történetek, amelyek ezeknek a törvényeknek a hibáiról, "kiskapuiról" szóltak. (és persze arról, hogy a rendszer korántsem tökéletes)

Persze láttam is a 2004-es "Én, a robot" c. filmet, ami tulajdonképpen csak az alapötletet vette át, de mégis azt kell, hogy mondjam, önmagában nem rossz film.

Az Alapítvány trilógiának aztán ismét nekiveselkedtem, végigolvastam az Alapítványt, az Alapítvány és a Birodalmat, és a Második Alapítványt. Másodjára sokkal jobban tetszett. A Gabo kiadást olvastam, amely egy Asimov előszót is tartalmaz, ebből idéznék egy szösszenetet:

"...Csaknem 4 hónap telt el,miközben számos egyéb kötelezettségemmel foglalkoztam,ám május vége felé kézbe vettem a saját Alapítvány-trilógia példányomat,nekiültem és olvasni kezdtem. (...) Egyre fokozódó feszengéssel olvastam. Folyton azt vártam,hogy történjen már végre valami,és soha nem történt semmi. Mindhárom kötet,a csaknem negyedmillió leírt szó szinte semmiből sem állt,csak gondolatokból és párbeszédekből." (Asimov:Az Alapítvány-ciklus létrejöttének története)

Megmosolyogtató, ugyanakkor igaz is, amit Asimov ír: a trilógia rengeteg ötletet, gondolatot, konfliktust vet fel, amin lehet hosszan elmélkedni, illetve számomra a párbeszédek is sokszor feszültséggel teliek, és szórakoztatóak voltak. Az Alapítvány és a Birodalom volt az, amin tényleg izgultam, és amit mindenhol, még készülődés közben is olvastam (vittem magammal a lakásban mindenhova :D), annyira kíváncsi voltam a végére. Az Öszvér egy üdítő színfolt az univerzumban, és váratlan zavar az Alapítvány terveiben.

A Második Alapítvány már kevésbé tetszett; úgy éreztem, annyira el akarja rejteni az író őket a történetben, hogy már túlzásba vitte a szálak bonyolítását, így a végére inkább mulatságos, mint izgalmas vagy meglepő lett a végkifejlet.

Isaac Asimov megkerülhetetlen alakja a sci-fi irodalomnak, igazi klasszikus, ugyanakkor (és most ledobom az atombombát) nem feltétlenül ajánlanám az Alapítványt olyasvalakinek, aki még csak ismerkedik a sci-fi-vel. (és akkor jöhetnek a kommentek, ki, mit gondol erről.) Asimov víziói meghatározóak, de karakterek vagy cselekmény tekintetében talán nem őt mondanám a mesternek. Ezzel együtt ugyanúgy szeretem Asimovot, mint minden rendes sci-fi rajongó, és remélem, a sorozatot is lesz szerencsém megnézni hamarosan!