Lenn a sivár földön

" ...abban a tévhitben kezdtem leledzeni, miszerint képes leszek íróként megélni. Éljátszottam a gondolattal, hogy kilépek a lemezboltból, veszek egy jobb írógépet, és csak írok, de úgy, hogy közben fizetem a ház részleteit is. Amint valaki így kezd gondolkodni, jönnek,és elviszik a sárga házba. A saját érdekében." (Philip K. Dick jegyzetei a Ruug c. novellájához)

Elolvastam az Agave kiadásában megjelent negyedik Philip K. Dick novelláskötetet is, és ismét ráébredtem, mennyire szeretem az író novelláit (most amúgy is nagyon élem a Philip K. Dick korszakot; egyszer csak vége lesz? Vagy nem. :). A novelláskötetet közül továbbra is az "Emlékmás" áll az első helyen nálam, de őszintén szólva nekem mindegyik novelláskötet tetszett, rangsorolni nehezen lehetne őket.

Különösen tetszett, hogy a könyv végén lévő jegyzetek részben az egyes novellák kapcsán elolvashattuk Dick gondolatait, véleményét és mondanivalóját a történetekről.

A "Ruug" élete első eladott novellája, és a nem sci-fi rajongó ismerőseimnek is megmutatnám, illetve azoknak is, akik írással foglalkoznak. Egy kutya szemszögéből láthatunk egy teljesen hétköznapi eseményt, ám ami nekünk természetes, az neki félelmetes, már-már misztikus. Remekül megírt kis történet a különböző nézőpontokról és valóság megtapasztalásáról.

A "Koponya" és a "Fizetség" c. novellákkal folytatódik a kötet, mindkét remek történet középpontjában az időutazás áll, és most olvastam, hogy a Fizetség alapján még film is készült! Fel is vettem a filmes listámra.

Az "Aranyember" Dick kortársai körében népszerű mutáns-szuperhősökről készült képregények/történetek ellenpólusa, Dick itt inkább antihősként ábrázolja a mutánsokat.

A "Kolónia" ismét egy tipikus paranoid sztori lakható bolygókat kereső emberekből, akiket különös létformák még különösebb módon támadnak meg. 

A "Lenn a sivár földön" c. címadó novellától mai napig hidegrázásom van, én nem is sci-finek, hanem horrornak mondanám; mindenesetre borongós, sötét hangulatú történet megdöbbentő lezárással.

A "Kétbalkezes Orfeusz" c. novella is időutazásról szól, de egyike Dick humoros novelláinak, amin ismételten jót kuncogtam. Tetszik az író eme oldala, a finom humor és önirónia, na és a csetlő-botló főhősei.

A "Kis fekete doboz " c. novellája ötletét és Mercer alakját Dick felhasználta az "Álmodnak-e az androidok.." c. regényéhez is, vallási és filozófiai kérdéseket feszegetve benne.

A kötet novellái közül még az "Isteni vita" címűt emelném ki, ami egy nagyon érdekes és feszült párbeszéd a gépekről, a létezésről és Istenről. Dick jegyzeteiben azt írja, itt azzal a gondolattal játszott, mi lenne, ha a Biblia igaz lenne. Nos, a történet végére nem kapunk megnyugtató válaszokat, de az emberiség tökéletlen, és még sokat kell tanulnia.

A kötetben különböző témájú, hangulatú és mondanivalójú történeteket kapunk, de ez a sokszínűség az, ami mindig megfog az íróban. Ugyan vannak visszatérő minták, vagy élethelyzetek a történeteiben, de sosem unalmas, vagy kiszámítható. Remélem, sok novelláját lesz alkalmam olvasni, akár angolul is.