Alapítvány - 5. rész után

Nagyon izgatottan vártam az Apple Tv sorozatát Isaac Asimov Alapítványáról. 

Az első öt részt megnézve szerettem volna írni röviden az eddigi benyomásaimról. És bár mindenki azt hangoztatja, a sorozatot el kell különíteni a regénytől, de azok, akik olvasták, el tudják-e különíteni? Nem hasonlítgatjuk-e a regényt a sorozathoz? Számomra elkerülhetetlen, hogy bizonyos pontoknál ne vessem össze a fejemben a regényt és a sorozatot.

Asimov regényét nehéz adaptálni, ezt elöljáróban mindenképp érdemes rögzíteni. Az Alapítvány eredetileg folytatásokban jelent meg a "Astounding Science Fiction " nevű magazinban 1942 és 1944 között. A történet időben ugrál előre, egy-egy történetnek más-más szereplői vannak, akik nem kifejezetten kidolgozottak. Akció kevés van benne, de annál több ravasz politikus és tudós. Állítom, hogy egy-egy feszültséggel teli, jól megkomponált párbeszéd többet ért és izgalmasabb volt, mint egy akciójelenet.

Nem ültem neki nagy elvárásokkal a sorozatnak, mégis, az első két rész határozottan tetszett. Gaal Dornick a Galatikus Birodalom szívébe, a Trantorra utazik, múltját és bolygóját maga mögött hagyva, hogy a pszichohistória mesterével, Hari Seldonnal dolgozzon. Hari Seldon a matematika tudományával képes megjövendölni a jövőt, a történelem alakulását. És amit lát, az bizony nem tetszik a Birodalom császárának.

Meg kell hagyni, Cleon császár és klónjai zseniális ötlet voltak, valamennyiük jelenetét imádtam.

A látványra egy rossz szavam sincs, fantasztikus. A Trantor, a Csillaghíd, a Synnax, Terminus... mindegyik hangulatos, szépséges. 

Kifejezetten tetszett az is, hogy a történet bemutatott olyan részleteket is, amelyek nem szerepeltek a regényben, például az Alapítvány útra kelése, a felkészülés a terminusi életre, a császár és "testvérei", a kripta és keletkezése.

Salvor Hardin karaktere is tetszett, aki a regénytől eltérően nem férfi és politikus, hanem egy nő, aki a rejtélyes kriptát őrzi. Amikor viszont a 3. részben kijelentette, hogy az " Az erőszak a gyengék végső menedéke" mondás (amit egyébként a regényben hozzá köthető) már egy elavult bölcsesség, elszomorodtam.

Salvor Hardin a regényben egy dörzsölt, ravasz politikus volt, akinek segítségével az Alapítvány átvészelte az első krízisét. Az 5. részben viszont egy őrző, akinek különleges képességei vannak ugyan, mégis a történések nagy részében ide-oda rohangál, felfegyverzi a tudósokat, sőt az Alapítvány vezetőjének szemére hányja, miért nem támogatták azon elképzeléseit, hogy katonai kiképzés is kell a Terminusra. 

Ha abból indulunk ki, hogy Asimov regényét vették alapul - és nem többet - akkor sem értem, a történet alapját képező elemeket miért nem vették át? A Terminus tudósok bolygója, akik az eszüket (és nem a fegyvereiket) használva túljártak a felfegyverzett ellenségeik eszén. 

Írhatnék még itt arról is, hogy a szereplők közül kevéssel tudunk igazán együttérezni, a történet megtartja a három lépés távolságot. (talán Salvor és a Cleonok esetében van ez másképp), hogy Gaal és Raysh szerelmi szála nem valami meggyőző (semmi kémia), és a második rész végén lévő fordulat (amit nem spoilereznék el), mennyire értelmetlennek tűnik.

Ennek ellenére végig fogom nézni a sorozatot, és a 10. rész végén jelentkezem egy újabb beszámolóval.

Addig jöhet a kommentháború - kinek hogy tetszett/tetszik eddig?