Neuromancer

 - Ha meg akarsz idézni egy démont, meg kell tudnod a nevét. Az emberek egykor erről álmodoztak, és most valósággá vált, csak más értelemben. Ezt te is tudod jól, Case. Neked az a feladatod, hogy megtudd a programok nevét, a hosszú, hivatalos nevét, amit a tulajdonosok titokban akarnak tarani. A valódi nevüket..."

Új fordításban jelent meg William Gibson kultikus regénye, a Neuromancer, és tekintettel arra, hogy a cyberpunk világa is vonz (és mert alapműnek számít!), úgy döntöttem, elolvasom.

Nem értem, miért nem beszélünk erről a regényről többet. Igen, tudom, manapság a cyberpunk világa nem akkora durranás, mint régebben, hiszen félig-meddig ma már valóság vagy idejétmúlt, amit a 70-es, 80-as években borús jövőképként lefestettek. Egyébként biztos vagyok abban, hogy a Mátrix film is ihletet merített ebből a regényből (és szerintem a Valós halál is), ezért is tartom és tartják kultregénynek a Neuromancert.

Új fordítás ide vagy oda, a Neuromancer nem egy könnyű olvasmány. A regény nem magyaráz, nem ad kapaszkodót, párbeszédekből és néhány rövid leírásból értesülünk a történet és a szereplők hátteréről, ezért oda kell figyelni. Nincs benne felesleges leírás sem. Sok benne a szleng, és néha olyan érzésem volt, nem is magyarul olvasok. Kezdtem úgy érezni, velem van a baj, de utána több ismerősöm is mondta, hogy ők is hasonlóan voltak a szöveggel.

Ennek ellenére a Neuromancer, ha az ember agya rááll a szövegre, egy izgalmas és egyedülálló regény.

Case egy ügyes adattolvaj a mátrixban, ám sajnos elköveti azt a hibát, hogy lop a megbízóitól, akik bosszúból tönkreteszik az idegrendszerét, így biztosítva, hogy Case soha többé ne tudjon kapcsolódni a mátrixhoz. Egy nap azonban feltűnik egy lány és egy rejtélyes megbízó, aki munkát kínál a fiúnak: cserébe azért, hogy segítenek rendbe hozni tönkretett idegeit, fel kell törnie egy jól védett rendszert és el kell lopnia egy mesterséges intelligenciát.

A történet izgalmas, egy pillanatra sem ül le, a helyszínek, mellékszereplők jönnek-mennek, az olvasó Case-sel együtt sodródik az eseményekkel és ébred rá lassanként, hogy mi is történik valójában.

A mesterséges intelligenciák története nekem különösen tetszett, de a Turing-rendőrség (akik azért vannak, hogy megakadályozzák, hogy a mesterséges intelligenciák "túl" okosak legyenek.) és a Tessier-Ashpool család története is. Szívesen olvastam volna még többet róluk.

Számomra kicsit hirtelen jött a lezárás, engem érdekelt volna még az MI fejlődése és Case sorsa.

A Sprawl-trilógia másik két kötetét is tervezem elolvasni, tekintve, hogy Gibson világa egyedi és semmihez sem fogható, a történet pedig nyitva hagyott kérdéseket, amikre remélem a további kötetek választ adnak.