Nemezis játékai - A Térség 5. kötet

 "Kilencszáz oldalas mappát őrzök erről a fiókomban, tele elemzésekkel és vészforgatókönyvekkel, ha konfliktus törne ki a Föld és a Mars között, köztük tizennégy különböző tervezettel arra az esetre, ha ismeretlen új technológiát fejlesztenének ki. Na és az a mappa, ami arról szól, mit tegyünk, ha a Vénuszon történik váratlanul valami? Háromoldalas, és azzal kezdődik, hogy: Első lépés: keressük meg Istent!" (James S.A.Corey: Kalibán háborúja)

Ugyan a fenti idézet nem a most olvasott Nemezis játékaiból van, hanem a Térség sorozat 2. könyvéből, de annyira tetszett már a sorozatban is ez a párbeszéd, hogy muszáj volt ezzel indítanom.

A Térség sorozat (angolul: The Expanse) első kötete, a Leviatán ébredése évekkel ezelőtt került a kezembe, egy sci-fi rajongó kollegám adta kölcsön (ez úton is köszi Gergő), és azon a nyáron nyaralás alatt/helyett elolvastam az első négy kötetet, illetve a regényrorozatból készült sorozatot is elkezdtem nézni.

Egy kisebb regényt tudnék írni csak a sorozatról is, mennyire igényes, hihetetlenül látványos, de a látvány mellett a történet is rendkívül erős. Olyan csatajelenetek vannak benne, hogy néha - szó szerint - leesett az állam, feszültségekkel teli párbeszédek, politikai játszmák, hatalmi harcok. A karatkerek emberiek, hús-vér emberek, senki sem csak jó vagy csak rossz, a sorozat írói (akik a regényfolyamot is írják) valódi embereket teremtenek az Expanse világában. Ugyan fizikus nem vagyok, de több cikket olvastam arról is, hogy az Expanse az űrhajók és maga az űrutazás fizikáját igencsak reálisan ábrázolja.

Szóval egy fantasztikus űropera, amiről szerintem méltatlanul keveset is beszélünk.

Mivel most folytattam néhány év szünet után a könyvsorozatot, nem csapnék bele rögtön az ötödik könyvbe, inkább kedvcsinálónak írnék pár sort magáról a történetről.

A regény egy olyan jövőben játszódik, ahol az emberiség hihetetlenül fejlett űrhajóikkal és tehcnológiájukkal meghódította a Naprendszert. A Földet az ENSZ irányítja, az aszteroida övet is emberek lakják, és a Marson pedig egy katonai köztársaság alakult, akik elszakadtak a Föld irányítása alól. E három miniállam közt ugyanakkor rendkívül feszült a viszony, és csak egy szikra hiányzik ahhoz, hogy háború robbanjon ki.

Magyarul az embersiség a tehcnikai fejlődés ellenére még mindig csak egy rakás kicsinyes idióta, akik képesek lennének egymást egy kanál vízben megfojtani a legapróbb dologért is.

A történet ebből az alaphelyzetből indul ki, szereplői pedig egyrészt a Canterbury jégbányász hajón dolgozó emberek, akik egy szép napon segélyhívást fognak egy elhagyatott aszteroida mellől, másrészt pedig Joe Miller nyomozó, aki a Ceres állomáson azt a munkát kapja, hogy nyomozza ki, hová tűnt egy gazdag földi család feketebáránya. A szálak egyre kuszábbak lesznek, főhőseink csöbörből vödörbe kerülnek, csaták, hatalmi játszmák, rejtélyes űrhajók, árulás és még több bonyaladom következik. 

A James S.A.Corey írói álnéven publikáló két író, Daniel Abraham és Ty Franck remekül bonyolítja a szálakat, nemcsak izgalmas csatajelenetek vagy párbeszédek vannak a könyvekben, de a hangulatuk a humoruk is remek, a szereplők közti dinamika hihető, megható, érzelmes pillanatokban sincs hiány (persze csak megfelelően adagolva.) Amit talán kis negatívumnként tudok említeni az az, hogy minden könyv hosszú, 400-500 oldal. Több könyv esetén az első 100 oldal csupán amolyan bevezető, hangulat alapozó, és ha azon átrágja magát az ember, utána indulnak be igazán az izgalmak.

Minden scifi rajongónak ajánlom a regényeket, és nézzétek meg a sorozatot is!