Ray Bradbury: Az illusztrált ember

 “Mother wasn't afraid of the sky in the day so much, but it was the night stars that she wanted to turn off, and sometimes I could almost see her reaching for a switch in her mind, but never finding it.” (Ray Bradbury: The illustrated man)

Ray Bradbury rajongó lettem, amint elolvastam a Fahrenheit 451-et. Sok ismerősömnek mesélem, hogy Bradburyt még azoknak az olvasó ismerőseimnek is ajánlanám, akik egyébként nem olvasnak sci-fit, és nem különösebben érdekli őket az űrutazás, vagy a robotok.

Bradbury regényeiben nem a fizika, a technológiai fejlődés vagy idegen bolygó idegen lakói vannak a középpontban, hanem az ember és az emberiség. Persze, ott van benne a Mars romantikus világa, ütött-kopott űrhajók vagy a Vénusz barátságtalan dzsungele, de történetei emberekről szólnak. Szövegei, stílua abszolút szépirodalmi szintűek.

Az Ilusztrált ember egy novelláskötet, melyben a történeteket laza kapocsként, illetve keretként közrefogja a rejtélyes illusztrált ember, akinek testét borító tetoválások éjjelente mozgó képekké és történetekké válnak. Ezeket a történeteket ismerhetjük meg a kötetben.

A történetek borúsak, ijesztőek és szívfacsaróak. A történetek főhősei kicsinyesek, elveszettek, álmodozóak, kegyetlenek, önzőek. Megjelenik ismét a Mars, az űrutazás, a Föld és a háború, de még a könyvek betiltása és égetése is (amely a Fahrenheit központi eleme). A novellák közül az első, A szavanna hátborzongató, amelyben a technika nemcsak elhatalmasodik az ember felett, de az emberi kapcsolatokat is szétzilálja.

A Marionett Rt. egyszerre volt mulatságos és ijesztő, de egy igazán zseniális alkotás. 

A személyes kedvencem a "A rakétás" (The Rocket Man), amely Elton John híres számát is ihlette. Egy fiú szemszögéből látjuk a történetet, ahol az apa időről időre három hónapra eltűnik, és az űrben utazik. Mindig hazatér, de közte és a családja közt egyre nagyobb lesz a szakadék, és egyre inkább vesztik el egymás közt a kapcsolatot, mert az űr feketéje mindig visszahúzza őt az égbe. A novella is csodálatos, ahogy a dal is.

Az Illusztrált ember 1951-ben jelent meg, és bár mondhatjuk, hogy a történetek felett valamilyen tekintetben eljárt az idő, ám Bradbury emberismerete és meglátásai pontosak és relevánsak a mai napig.