Az Alapítvány pereme

 Palver egyszer azt mondta: “A hazugság annál jobb, minél közelebb jár az igazsághoz, a legjobb hazugság pedig az igazság, ha jól bánik vele az ember." (Isaac Asimov. Az alapítvány pereme)

Nem fogom szépíteni: kicsit szenvedtem ezzel a regénnyel. Voltak jó és unalmasabb részei, bájosan bugyuta párbeszédek, és elmés viták. Űrhajók, új világok, új szereplők. Az Alapítvány trilógiából nekem az Alapítvány és az Alapítvány és Birodalom volt a kedvencem, utóbbi annyira izgalmas volt - különösen a vége - hogy emlékszem, még készülődés közben, állva is olvastam. :) Szeretem Asimovot, mert remek agytorna olvasni a történeteit, remek ötletei vannak, és sítlusa könnyed.

Asimov a klasszikus Alapítvány-trilógia megírását követően pár évtizeddel később folytatta az Alapítvány és a Galatikus Birodalom történetét. A történet az Alapítvány megalapítását követően, ötszáz évvel később játszódik. A Galaktikus Birodalom elgyengült, az Alapítvány hihetetlen technológiai fejlődésre tett szert, de a két alapítvány közti feszültség nem enyhült. Golan Trevize a kissé különc, de eszes tanácsos hibát észlel a tökéletesnek hitt Seldon tervben, és ezzel események lavináját indítja el. Kénytelen lesz elhagyni otthonát, és útitársat is kap maga mellé; Janov Pelorat-ot, akinek küldetése, hogy megtalálja a Földet, az emberiség bölcsőjét.

A regény több szálon fut, és a szálak a végén összefutnak, titkokra derül fény és főhősünk is nehéz döntésre kényszerül.

Asimov a szokásos stílusában, kevés leírással és rengeteg párbeszéddel meséli el a történetet, szereplői immár árnyaltabbak és még magánéletükről is szó esik! Asimov szórakoztató folytatást írt a trilógiához, és a regény végén az olvasó már a következő könyvet akarja olvasni; az utolsó oldalakon újabb remek kérdésekkel, problémákkal találkozhatunk, így biztos vagyok benne, hogy az Alapítvány és a Föld c. regény is tartogat még izgalmakat.