Elhagyott part

"Nincsen olyan, hogy valódi érzés, valódi szag vagy akár valódi látvány, mert nem lehet meghatározni, mitől valódi valami. Nem létezik más, csak szubjektíven értelmezett információ, ezt pedig a tudat teszi lehetővé, legyen szó akár emberről, akár mesterséges intelligenciáról. Ha úgy vesszük, csak a matematikára számíthatunk." (Blake Crouch (szerk.: Elhagyott part)

Ritkán olvasok kortárs scifit, de ez a kötet most telitalálat volt az Agavétól.

Blake Crouch által szerkesztett antológia hat scifi történetet foglal magában; van köztük a klasszikusokat idéző, és modernebb, napjaink társadalmi problémáival foglalkozó novella is.

Az Elhagyott part c. kisregény az első, amit Crouch-tól olvastam, de nem az utolsó. Egy VR játékfejlesztő cég új játékot fejleszt, ahol egy váratlan hiba folytán létrehoznak egy mesterséges intelligenciát, aki hihetetlen gyorsasággal tanulni kezd. Az emberek fölé kerekedő mesterséges intelligencia ötlete nem mai, de a kisregény karakterei, a párbeszédek mind sodró lendületűek és izgalmasak. Állítólag film is készül belőle - kíváncsi leszek az eredményre! Crouch stílusa és történetvezetése megfogott, biztosan fogok még olvasni az írótól.

Az N. K. Jemisin által írt Szükségbőr Hugo díjas novella, és valóban különleges; egy kis, űrbéli kolónia egy katonát küld az emberek által rég elhagyott és tönkretett Földre. Ugyanakkor a katona váratlan felfedezést tesz a Földön. A novella világa, története izgalmas, szívesen olvastam volna még tovább. N.K. Jemisin egyedi novellája és a novella nézőpontja megfogott, tőle is biztosan fogok még olvasni.

A Bárka nemcsak bibliai utalásokat tartalmaz, de azon is elgondolkodtatja az olvasót, hogy mi a lényeges és fontos az életben. A Földnek csupán hetek maradtak hátra amíg egy pusztító erő el nem nyeli, és az utolsó kutatócsoportok igyekeznek összegyűjteni annyi növénymintát, amennyit csak lehet, hogy aztán magukkal vigyék egy másik világba. Keserédes történet az emberi kapcsolatokról és egy életről az állandó fenyegetés és pusztulás árnyékában.

Az Érkezés a célhoz egy érdekes jövőt tár elénk: a jövőben egy megtermékenyítéssel foglalkozó cég már abban is segít a leendő szülőknek, hogy a születendő gyermek milyen genetikai tulajdonságokat örököljön, és a különböző lehetőségeket filmen fel is vázolják a történetünk főhősének. Amennyire érdekesnek és jó ötletnek tűnik ez az elején, utána gyorsan kiderül: nincsen tökéletes élet és életút. A boldogság nem állandó érték és nem tervezhető.

Paul Tremblay: Az utolsó beszélgetés c. novella nem ad támpontot, se kapaszkodót; a szereplőkkel együtt fedezzük fel a világot, párbeszédeken keresztül tapogatózunk, mi is történt és történik. A lezárása hátborzongató. Philip K. Dick-et idézte a hangulata.

Végül Andy Weir Véletlenérték c. novellája egy Las Vegas-i kaszinó egyik játékának "meghackelését" meséli el, ahol egy matematika és fizika zseni kvantumszámítógép segítségével próbálja feltörni a rendszert. Bevallom, akármilyen lassan is olvastam, és hiába magyarázta el a novella részletesen, nekem még mindig kicsit varázslat kategória a kvantumszámítógépek és véletlenértékek világa, de a történet humoros, könnyed hangvétele megfogott.

Összességében tetszett az Elhagyott part, remélem, lesz még alkalmam olvasni kortárs scifi antológiákat. Nektek van kedvenc kortárs novellátok/novelláskötetetek?