Piranesi

"PIRANESI

Így szólít engem a Másik. 

(De nem hinném, hogy ez volna a nevem.)" (Susanna Clarke: Piranesi)

A Piranesi egy fantasztikus utazás egy másik világba, filozofálás a természet és ember kapcsolatáról, a tudásra szomjazás és egy labirintus felfedezésének története.

Képzelj el egy hatalmas, gyönyörű házat, tele szobrokkal! Ablakain nappal besüt a nap, éjjel a hold és a csillagok. Márványpadlón jársz, a folyosók mentén szobrok állnak, fejed fölött madarak keringenek. Az alsó szintek az óceán birodalmába tartoznak; algák, halak, rákok élőhelye ez, ahol a dagály el-elönti valamelyik csarnokot, vagy egész lépcsősorokat lep el. A felső szint az ég, felhők, madarak birodalma és e két világ közt él Piranesi, és egy másik férfi, akire naplóiban csak a Másikként hivatkozik.

Piranesi szereti a Házat. Mindennapi rutinjába tartozik a halak fogása, naplóírás, zenélés és a csarnokok felfedezése. Tiszteli és szereti, csodálja ezt a világot, csak a pillanatnak él. A Másik egy magába forduló tudós, aki Piranesivel a nagy és titkos tudást keresi, de a házat és a világát nem tiszteli, lenézi. Piranesi - a Másik által adott gúnynév főhősünknek, utalva Giovanni Battista Piranesi-re,a XVIII. századi, itáliai rajzművész nevére, akinek leghíresebb művein hatalmas, labirintusszerű börtönök elevenednek meg.

Piranesi tisztalelkű, őszinte férfi, akivel együtt fedezzük fel nemcsak a Házat, hanem a múltat, azt, hogy hogyan is került oda, és mi is valójában az a hely, ahol van.

Anélkül, hogy lelőném a poént, kiemelnék néhány dolgot. Ez nem egy pörgős fantasy, inkább egy elgondolkodtató, hangulatos történet,némi ókori görög filozófiával és C.S.Lewis regényeiből (amelyeket nagy lelkesedéssel olvastam gimis korombam) merített ihlettel. A regénynek remek hangulata van, a szöveg és párbeszédek olvasmányosak, a történet beszippant és végig fenntartja érdeklődésünket.

Ezt a regényt vagy nagyon szeretni,vagy nagyon utálni lehet; én az előbbi csoporthoz tartozom. Az idei olvasmányaim közül ez tetszett eddig a legjobban. Magával ragadott a hangulata,a Ház és a szobrai világa,és miután befejeztem is sokáig velem maradt Piranesi és csodálatos világa.