Tóth Krisztina: A majom szeme

"A fákat el kell ültetni, a halottakat meg el kell temetni. De a múlttal mit kell csinálni? Hová tegye azt a sok évet? El lehet-e zárni valahová, vagy legalábbis lelakatolni szorosan, hogy ne nyílhasson ki az idő ajtaja, ne borulhasson ki semmi a mélyből a legváratlanabb pillanatban? Ne borulhasson ki." (Tóth Krisztina: A majom szeme)

A regény egy utópisztikus (és erősen a mai Magyarországra hasonlító) világban, több szálon és idősíkon futó történet, mely emberekről és emberi sorsokról szól. 

Gisellet, az Új Egyetem docensét egy különös fiatalember követi a városon keresztül, dr. Kreutzer, a pszichiáter édesanyja pedig hirtelen meghal és a férfi élete lassan darabokra hullik. 

Nemcsak a két főhős jelenéből, hanem múltjából és családjuk történetéből is kapunk szeleteket és jeleneteket. Mindkettőjük életére árnyék vetül, cselekedeteik érthetőek, és nem fehér vagy fekete karakterek.

A társadalomkritika erős a regényben; a mai nárcisztikus, énközpontú, szeretet nélküli társadalmunkra reagál és torzítja el, ami miatt igencsak nyomasztóvá válik a regény. Ilyen hideg és kegyetlen is lehet a jövőnk, ha nem figyelünk oda jobban egymásra és ha hagyjuk magunkat befolyásolni és megtéveszteni.

Szerettem benne viszont, hogy az írónő odafigyel a részletekre, az apróságokra, és olyan alaposan ír le embereket, helyzeteket, életeket, hogy valamennyien látjuk magunk előtt az illetőt, mintha csak egy régi ismerős lenne. Ez néha át tudott billenni unalmas jelenetekbe, például dr. Kreutzer kanapé szerelése egy ideig vicces, de utána elég egyhangúvá válik.

A regényben szereplő egyeduralmi rendszer és párt szintén kísértetiesen emlékeztet minket egy ismert jelenségre; a fiatalok és emberek agymosása, a megtévesztés és média általi befolyásolás a történetben ijesztő méreteket ölt.

A Majom szeme nem egy könnyű olvasmány, nyomasztó, elgondolkodtató, megható. És talán fel is ráz minket. Remélem, nem jutunk a disztópiában leírt emberek sorsára és hamarabb fogunk szembesülni a hibáinkkal és mérgező környezetünkkel, mint a sztori meggyötört szereplői.