Stanislaw Lem: Az úr hangja

„A tudósok megszokták, hogy a játszmában a természettel állnak szemben, amely semmiféle megengedett értelmezésben nem személyes ellenfél, így el sem tudják képzelni, hogy a kutatás tárgya mögött igazán Valaki áll, és a tárgyat csak annyiban lehet megismerni, amennyiben felderítjük teljesen ismeretlen alkotójának észjárását. Így hát, noha többé-kevésbé tudták, sőt mondták is, hogy a Feladó valóságos, minden addig gyakorlatuk és tapasztalatuk szöges ellentétben állt ezzel.” (Stanislaw Lem: Az úr hangja)

Ennek a regénynek kétszer veselkedtem neki, harmadjára sikerült elolvasnom. A lengyel író műveit nem könnyű olvasni, Az úr hangja pedig még egy fokkal nehezített terep, mert egy tudós emlékirataiból ismerjük meg a történetet, és inkább filozofálgatás, egy hosszú elmélkedés.

A történet egyszerű: A Földre egy neutrínósugárzás formájában üzenet érkezik az univerzumból. Kik küldték? Mit jelenthet? Peter E. Hogarth matematika professzor is tagja a tudósokból álló csapatnak, akik megpróbálják megfejteni az üzenetet. A legnagyobb titokban dolgoznak a projekten, miközben a politikai nyomással és az egymás közti rivalizálással is meg kell küzdeniük.

Az úr hangja történetének főhőse nem mindig szimpatikus; sokszor kíméletlen őszinteséggel vagy épp fanyar humorral, iróniával beszél a munkájáról vagy kollegáiról. Nem akarja, hogy kedveljék, magának való és zárkózott. Ugyanakkor az emberiséggel vagy a világegyetemmel kapcsolatos meglátásai élesek, és mai napig aktuálisak. Sok helyen Lem a saját véleményét adja Hogarth szájába, ilyen például az amerikai sci-fi irodalom leszólása is. (Az amerikai fantasy és sci-fi írók szövetsége vissza is vonta Lem tiszteletbeli tagságát, miután az író elég keményen beleállt az amerikai sci-fi zsáner kritizálásába. Ez alól kivétel Philip K. Dick, az ő regényét, az Ubikot például nagyon dícsérte). 

Az úr hangja egy lebilincselő és elgondolkodtató olvasmány. Leolvad az ember agya a sok tudományos teóriától és egzisztenciális kérdések feszegetésétől, de abszolút megmozgatja a fantáziát. Ez alól kivétel néhány olyan rész, ahol az elbeszélő talán túl sokáig mereng a nyugati társadalom értékein vagy nagyon elkalandozik a fő tárgytól.

A történet végét nem lőném le, de annyit mondanék, hogy a csillagbeli üzenet megfejtése korántsem egyszerű. Hogarth abból indul ki, hogy egy idegen civilizáció valószínűleg teljesen más, mint a mi világunk, a kultúrájuk, a nyelvük, a gondolkodásmódjuk. Ha pedig nem ismerjük, hogyan gondolkodnak, hogyan tudnánk megérteni egymást? Ez utóbbi felvetés a Solarisban is megjelent. A regény nagy tudósai közt nemcsak széthúzás van, de egymással sem tudnak sokszor szót érteni. Felmerül az üzenetbe rejtett megoldások fegyverré formálása is, ami szintén izgalmas kérdéseket vet fel.

A Lemmel ismerkedőknek nem ezt a regényt ajánlanám első olvasásra, de Az úr hangja egyedi hangulata, látásmódja és különös története miatt emlékezetes sci-fi olvasmány. A regény alapján Pálfi György készített filmet - ugyan nehéz egy ilyen történetet adaptálni, de kíváncsi vagyok, mit hozott ki belőle, így biztosan megnézem majd.