Stanislaw Lem: Éden

" - Milyen tisztán ragyog - mondta aztán a Koodinátor - De...tudod, mit? A valószínűségszámításból az következik, hogy még szebbek is vannak." (Stanislaw Lem: Éden)

A Kibernetikus, a Fizikus, a Doktor, a Vegyész, és a Mérnök lezuhannak az Éden nevű bolygón. Nem, ez nem egy vicc felütése, hanem Stanislaw Lem Éden c. regényének bevezetője. Az űrhajó és legénysége hajótörést szenved ám napokba telik, mire a hibákat és sérüléseket ki tudják javítani. Amíg rendezik soraikat, elindulnak felfedezni a bolygót, és egy rendkívül érdekes és szokatlan civilizációra bukkannak. Figyelik és próbálják értelmezni, amit látnak, de nem értik. 

Lem kedvenc témája, a más, idegen civilizációk megérthetetlensége ebben a regényben is megjelenik. Ugyanakkor az Éden most egy teljes társadalmat mutat be, amely a miénktől teljesen különbözően épül fel, és a lakók viselkedésük is más. Hiába próbálják hőseink értelmezni, amit látnak,ez csak félig sikerül. A regény alaposan részletezi az új világ tájait és építményeit; Lemre jellemzően ez a világ is roppant különös, és nehezen megfejthető.

A tudósok kíváncsiak, kapcsolatuk ellentmondásos a bolygó lakóival: harcba is szállnak vlük, de kapcsolatot is igyekeznek velük teremteni. Amikor pedig kezdik megérteni a rendszert, emberi módon reagálnak: segíteni szeretnének, felmerül a beavatkozás gondolata is. Vajon van-e helyünk belenyúlni egy más civilizáció rendszerébe? Tudunk-e segíteni egyáltalán? A regény erre is ad egy választ, és el is gondolkodtatja az olvasót.

Az Éden nem egy könnyű olvasmány: az íróra jellemző részletes és tudományos leírásoktól, és filozófiai értekezésektől leolvad az olvasók agya. Én ezt a mélységet szeretem: a sztori felvázolja, milyen szörnyű következményei lehetnek egy genetikai kísérletnek, az információk egyoldalú torzításának és a zsarnokságnak. Ezek a jelenségek pedig még ma is aktuálisak. Az Éden tehát - bár utópiának tűnik elsőre - közelebbi pillantásra korántsem egy idealizált világ. Intő példa a hőseinknek és nekünk, valamint baljós jóslat a technológiai fejlődés lehetséges következményeiről. 

Tetszett ez a regény, ugyanakkor számomra még mindig a Solaris a szívem csücske. Mindenesetre Lemet nem lehet azzal vádolni, hogy egy kaptafára ír. Stílusa, párbeszédei, leírásai alaposak, kidolgozottak, igényesek, történetei elgondolkodtatóak és emlékezetesek. Továbbra is ajánlom a sci-fi fanoknak!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések