Frederik Pohl: Az átjáró

"De hát a vakszerencse majdnem annyit ér, mintha valakinek esze van." (Frederik Pohl: Átjátó)

A történet főhőse Rob Broadhead, aki egy szegény bányászcsaládból származik, ám amikor megnyeri a lottót, kinyílik előtte a világ, így az Átjáróhoz utazik. Az Átjáró egy űrbázis az aszteroida övben, amelyet egy titokzatos idegen faj, a hícsík hagytak hátra. A kvázi féreglyukként üzemelő kapu más galaxisokba és bolygókhoz viszik el az embereket, ám van egy bökkenő: a felfedező hajókat is a hícsík építették, és az emberek nem tudják irányítani őket. Éppen ezért nincs ráhatásuk a felfedezőknek, mennyi időre és hova mennek, ráadásul arra sincs garancia, hogy élve visszatérnek. Rob ennek tudatában vág neki az útnak: vajon visszatér-e értékes hícsí maradványokkal, vagy halál vár rá?

Az Átjáró egy különös sci-fi regény. Főhőse, Rob inkább antihős, mint hős. A regény kerettörténete egy piszichiátriai rendelőben játszódik, ahol Rob a mesterséges intelligenciával rendelkező robot orvosával beszélget, és próbál feldolgozni egy rejtélyes traumát. A másik történetszálon pedig megismerjük, mi is történt vele, hogyan jutott el az Átjáróhoz és mi az a tragédia, ami miatt bűntudat emészti. Rob ugyanakkor nem egy szimpatikus csávó. Imádja a nőket, a bulikat és a piát, de gyáva. A regény első felében szinte semmi mást nem csinál, csak folyamatosan hárít, és nem mer felülni a hajókra. Ha bármiben is szerencséje lesz, az inkább a mázlinak tudható be, mint az eszének vagy a bátorságának. A végkifejlet sem akarja felmenteni Robot, egyszerre érzünk sajnálatot és megvetést iránta. 

Az Átjáró nagyon izgalmas világot teremt. Maga az űrállomás, a hícsí hajók működése nagyon izgalmas, színes és kellően rejtélyes. A sztoriban azok a felfedezők gazdagodnak meg, akik az útjuk során valamilyen idegen tárgyat, vagy hícsí erekléyt találnak. Ez a mesés gazdagság és a Földön kialakult nyersanyaghiány ösztönzi az embereket, hogy minél több útra menjenek - akkor is, ha meghalnak útközben. A regénya fejezetekbe ötletesen beszúr tudományos értekezéseket a hícsíkről, hirdetéseket az űrállomás adatfolyamából, vagy jelentések kivonatait a felfedezőutakról, ezzel még színesebbé és érdekesebbé téve az Átjáró világát.

Pohl erős iróniával ábrázolja az emberiség kapzsiságát, istenkomplexusát és a fogyasztói társadalmat is. A regény szereplői emberiek, esendőek, nevetségesek és mind különcök. Ugyan Robot nem tudtam megkedvelni, a történet végig fenntartotta a figyelmemet, és ügyesen építette fel a végső konfliktust. A humoros részek is jól működtek. Talán a technológiát tekintve már kissé idejétmúlt az Átjáró, de üzenete és társadalomkritikája aktuális, a cselekménye érdekes, az Átjáró világa pedig különleges. Akit érdekel egy különös sci-fi, az Átjáró igazi csemege.