Sir Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ és más elbeszélések

"Az ember soha nem döbben rá, hogy mennyire gyarló és tudatlan, és hogy milyen apró játékszer egy láthatatlan kézben, egészen addig a pillanatig, amíg ez a kéz össze nem zárul, hogy összeroppantsa." (Sir Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ és más elbeszélések)

Kamaszkoromban láttam a tévében először Elveszett világ (2001) c. filmet, majd a rajzfilm sorozatot - és nagyon megfogott. Annyira szerettem a történetet, hogy elolvastam a film alapjául szolgáló regényt is. Felnőtt fejjel is szórakoztató volt újraolvasni ezt a kötetet. Ugyanúgy lekötött, elvarázsolt, szórakoztatott, mint régen.

Az elveszett világ

A regény elbeszélője Edward (Ned) Malone, újságíró. Egy izgalmas riport lehetősége miatt találkozik a zseniális, de különc és hirtelen természetű Challenger professzorral, aki elképesztő történetet mesél neki. A professzor ugyanis dél-amerikai útján egy különös földre tévedt, ahol különös, kihaltnak hitt állatokat látott, sőt, bizonyítékai is vannak. A terve az, hogy újra visszatérjen a különös helyre, és alaposabban felfedezze. A megosztó tudományos előadását követően nemcsak Malone csatlakozik hozzá, de a cinikus zoológus, Summerlee, és a híres vadász Lord Roxton is. 

A kis csapat így elindul az Amazonas mentén, és egy különös, elveszett világra lel, ahol még élnek dinoszauruszok, majomemberek, és más, különös lények. Mindenféle kalandba keverednek, de az összetartásuk és bátorságuk a legszorultabb helyzetükből is megmenti őket. A történet izgalmas, Doyle sítlusa gördülékeny, szórakoztató, a humor is jól működik benne. 

Ha egy negatívumot kellene említenem az az, hogy a karakterek egysíkúak. Mindegyik szereplőnek van egy-egy jellegzetes tulajdonsága, de nem mindig tűnnek hús-vér embernek. Challenger fő tulajdonsága, hogy egy tulok és ragyogó elme, Summerlee cinikus és folyton vitatkozik a tudós társával, Lord Roxton pedig a korabeli férfiideált tesítesíti meg, de néha már önmaga paródiájává válik. Ned szerethető, sokszor naiv, de őszinte és bátor fiatalember. 

Összeségében az Elveszett világ egy igazi klasszikus, és bár nem sikerültek jól a film vagy sorozat adaptációi, a regényt megéri elolvasni.

A mérgező övezet

A történet főhősei az Elveszett világban már megismert felfedező csapat tagjai, ám a helyszín most Anglia. Egy fenyegető világvége tartja rettegésben az emberiséget, és egyedül Challenger professzor és társai tudnak felkészülni időben a katasztrófára - de hogy túlélik-e, az kérdéses. 

Amikor először olvastam, sokkal nyomasztóbbnak és izgalmasabbnak tűnt a novella, de így is szórakoztató volt olvasni. Ugyan a tudományos háttere ma már viccesnek hat (a méreg egy kozmikus éter), de a Mérgező övezet mondanivalója mai napig aktuális. Az emberi istenkomplexus nem vezet semmi jóra, és jóval több alázatot kellene tanúsítania a világ és az univerzum irányába. Az elbeszélés sokat filozofálgat az ember helyéről is a világban. Kevésbé pörgős, de annál mélyebb történet.

A 249-es tétel

Ez a novella egy igazi gótikus történet, egy gyöngyszem, ami a Múmia filmeket is ihlette. A történet egy oxfordi kollégiumban játszódik, ahol az elbeszélő diák megismerkedik az alatta lakó, különös tudóssal. A férfi egyiptológus, és egy félelmetes múmiát is tart a szobájában. Hamarosan furcsa halálesetek és balesetek történnek, és a főhős gyanakodni kezd, hogy valami nem stimmel szomszédjával. 

A 249-es tétel annyira izgalmas volt, hogy egy ültő helyemben elolvastam. Feszült, érdekes és a lezárás is nagyot üt.

Sir Arthur Conan Doyle-nak nemcsak a Sherlock Holmes történeteit érdemes elolvasni. A fantasy és gótikus történetei is hangulatosak és szórakoztatóak, az író jól bonyolítja a szálakat, a fordulatok pedig meg tudják lepni az olvasót.