John Scalzi: Állati gonosz

"MACSKA VAGYOK, TUDOM KEZELNI A KOCKÁZATOKAT. A LEGROSSZABB ESETBEN ELVESZÍTEK MINDENT, DE AKKOR IS KAPOK ENNI, ÉS LESZ HOL ALUDNOM.

– Ez egy… meglepően laza világnézet.
NÉHA JOBB NEM EMBERNEK LENNI, CHARLIE."

(John Scalzi: Állati gonosz)

A történet főhőse Charlie, akinek nincs túl sok szerencséje az életben. Elváltan, egyedül él macskáival apja házában, és tanári fizetéséből tengeti életét. Egy nap azonban sokkoló hírt kap: meghalt a gazdag nagybátyja, és mindent ráhagyott. Hamar kiderül azonban, hogy Jake bácsi nem parkolóházakból szerezte a mesés vagyonát, hanem abból, hogy egy gonosztevő. Különböző államoknak és titkos szervezeteknek készített fegyverként is használható kütyüket és fegyvereket.

Charlie világa felgyorsul és mire kettőt pislog, öltönyös gonosztevők, beszélő cicák és káromkodó delfinek veszik körbe - neki pedig bizonyítania kell, hogy méltó nagybátyja örökségére. De megvan-e benne az, ami egy szupergonoszhoz kell?

Scalzi legutóbbi regényéhez, a Kaidzsú Állatvédő Társasághoz hasonlóan az Állati gonosz is jó hangulatú, könnyed és humoros olvasmány. A könyv elején lévő temetős jelenet annyira abszurd és szürreális, hogy többször olvastam vissza, mindig fülig érő szájjal. Későbbi jeleneteken is sokszor hangosan felnevettem. A karakterek szerethetőek, Charlie-val pedig könnyen tudunk azonosulni.

A sztori sosem veszi magát túl komolyan, a cselekmény pörög, és nem kiszámítható. Jól fokozza a tétet, és bár a lezárás nekem kissé túlnyújtott lett, elvarr minden szálat a sztori. Szerethető, könnyed olvasmány - cicabarátoknak különösen ajánlom!