Susanna Clarke: Jonathan Strange & Mr. Norrell

“Can a magician kill a man by magic?” Lord Wellington asked Strange.

Strange frowned. He seemed to dislike the question. “I suppose a magician might,” he admitted, “but a gentleman never could.”(Susanna Clarke: Jonathan Strange & Mr. Norrell)

1806, Anglia. A történet középpontjában két varázsló áll, Jonathan Strange és Gilbert Norrell, akik egymás tökéletes ellentétei. Norrell introvertált, magának való, hiú és makacs varázsló, amolyan igazi tudós alkat. Könyvet ír és varázslataiban rendkívül óvatos, drága könyvein pedig nem szívesen osztozkodik. Strange extrovertált, fiatal, jóképű, és merész. Megjárja nemcsak a napóleoni háborúkat, de a mágia megteremtőjének, a Hollókirálynak a varázslataival is foglalkozik. Arra azonban egyikük sem számít, hogy tetteik, varázslataik milyen ősi erőket szabadítanak Angliára - és saját magukra.

A Jonathan Strange & Mr. Norrell (magyar fordításban: A Hollókirály), az év olvasmánya eddig nálam. Susanna Clarke idén 20 éves fantasyja epikus, szokatlan, hangulatos, borongós és nagyon brit. A regény monumentális mű a maga ezer oldalával, és a cselekmény lassan halad előre. A történetben nemcsak a karakterek vagy a cselekmény a hangsúlyos, de maga a világ is. Clarke ebben nagyon jó: fokozatosan, következetesen építi fel ezt az elképzelt Angliát és a mágia rendszerét. A mágia kapcsán mindig hagy egy kis rejtélyt, így a varázslatok sokszor kiismerhetetlenek, az Anglián túli tündérországok pedig titokzatosak. A lábjegyzetek (amelyek sokszor fél vagy egyoldalasak) remek kiegészítések a regény világához. Az írónő stílusa egyébként (angolul is) olvasmányos és gördülékeny, és nagyon szépen, érzékeletesen ír. 

A lassan hömpölygő történet központi témája nemcsak a két varázsló vetélkedése, hanem maga a mágia. Mennyire kiismerhető egy ilyen erő? És lehet-e irányítani? Van-e felelőssége egy ország vezetésének vagy varázslóknak az egyes varázslatok alkalmazása során? Etikus-e egy háborúban a másik fél ellen mágiát használni? A kérdésekre nincs egyértelmű válasz, de a sztori mindkét varázsló esetében megmutatja, hogy a mágia sokszor irányíthatatlan és kiszámíthatatlan - a varázslók pedig nem tudják teljesen uralni. A lezárás is hagy kérdéseket maga után, nincsenek is teljesen elvarrva a szálak. Az pedig külön tetszett, hogy nincs teljesen happy end a végén.

A regény alapján 7 részes BBC minisorozat is készült 2015-ben. Remek adaptáció lett, ami hűen követi a könyv cselekményét, ugyanakkor a karaktereket és motivációikat közelebb hozza. Eddie Marsan és Bertie Carvel remek választások voltak a két főhős szerepére, szerehtetőek és jól működik köztük a kémia. Marc Warren pedig imádnivaló főgonosz; a hangja, a mozdulatai mind tökéletes ábrázolása a bajkeverő faerie-nek. (tündérnek nem fordítanám, mert nem a hagyományos értelemben vett tündér; a faerie inkább egy ravasz, mágikus erővel bíró lény, a kelta mitológia egyik alakja). Mindenkinek ajánlom a sorozatot is, őszi, borongós napokra tökéletes választás.