Heather Fawcett: Emily ​Wilde atlasza a Másvidékről

"Rajtad kívül senki sem rohanna azonnal a könyvtárba könyvtárosokat terrorizálni és legalább három cikket megírni, hanem várna kicsit, amíg leülepszenek a traumatikus élményei." (Heather Fawcett: Emily Wilde atlasza a Másvidékről)

Emily Wilde és társa, Wendell Bambleby kalandjai folytatódnak! Emily, miután befejezte az első átfogó tündérenciklopédiáját, most a tündérkirályságok térképeit szeretné megrajzolni. Cambridge-be visszatérve továbbra is rágódik Wendell házassági ajánlatán, mert a szerzeteket ismerve tudja, hogy milyen veszélyes egy tündért szeretni. Az első kötet végére ugyanis kiderül, hogy Emily megérzései jónak bizonyultak: Wendell egy száműzött tündérherceg, aki mostohaanyja elől menekül. Főhősünk megígéri Wendellnek, hogy segít neki megtalálni az otthonába vezető titkos tündérajtót, hogy bosszút állhasson a gonosz mostoháján.

Emily és Wendell most Ariadnéval, Emily munokahúgával és a drüadológiai tanszék vezetőjével kiegészülve utaznak a festői Alpokba, hogy rejtett tündérajtókat keressenek. Mindeközben Wendell nyomában mindenféle borzalmas bérgyilkosok és lények járnak, és most Emilyn a sor, hogy megóvja kis csapatát a veszélytől, megmentse a szerelmét - no és néhány elveszett falusit is a faunoktól.

Az Emily Wilde atlasza a Másvidékről hasonló receptet követ, mint az első kötet: itt is romantikus és vad tájakra utazik a főhős, ahol szintén vannak elátkozott falusiak, különös lények, rég eltűnt, hegyekben bolyongó drüadológusok és most még több titkos átjáró a tündérek világába. A történet a hasonlóságok ellenére továbbra is hangulatos és izgalmas, és még többet tudunk meg a rejtettek világáról, az emberek és a tündérek világa közti átjárókról. A tét ismét egyre magasabb lesz, az írónő jól kutyulja a szálakat.

Emily és Wendell párosát továbbra is nagyon szeretem, a romantikus szál egyáltalán nem veszi el a fókuszt a fő cselekményről. A kémia remek köztük, évődésük szórakoztató és egyre erősödő kapcsolatuk alakulását pedig szépen bontja ki a sztori. A tündérherceg karaktere továbbra is szerethető és karizmatikus, Emily pedig érzelmeinek engedve még többet fejlődik az emberi kapcsolatok terén. Az pedig külön tetszett, hogy kapcsolatuk azért nem felhőtlen és több karakter is figyelmezteti Emilyt: a tündérek szeszélyesek és kiszámíthatatlanok és bizony nem biztos, hogy veszélytelen dolog egy tündérherceg párjának lenni.

A trilógia második kötetét is nagyon szerettem: izgalmas, egyedi és szórakoztató fantasy, remek atmoszférával és szerethető szereplőkkel. Amióta befejeztem, hiányérzetem van, és az új olvasmányaim sem tudnak annyira elvarázsolni. Alig várom a befejező kötet megjelenését!