Gitte Rose: Jéggé fagyott messzeségek (Áttűnő világok II.)

"Tudta, hogy amit valójában a férfi iránt érez, azt a létezésük síkján nehezen lehetne szavakba önteni. G.g. arra gondolt, hogy ha van is rá szó, aminek segítségével megkísérelhetné megfogalmazni, hogy Kall mit jelent neki, azt bizonyosan egy felsőbb világ őrzi elrejtve, és az Új Éra egész armadája kevés lenne ahhoz, hogy felkutassák." (Gitte Rose: Jéggé fagyott messzeségek)

Gitte Rose Áttűnő világok sorozata egy különleges univerzumba, varázslatos bolygókra kalauzolja el az olvasót. Nem csak sci-fi, de egy romantikus történet is, melynek első kötetéről itt írtam. A sorozat második része a Jéggé fagyott messzeségek. A történet szerint G.g. és Kall immár egymásra találtak, ám boldogságuk útjába újabb akadály gördül: G.g-t látomások gyötrik egy olyan alternatív idősíkról, ahol Kall rideg és kegyetlen vele. Miközben a pár igyekszik kideríteni, mi történik a lánnyal, addig a korábbi csapatuk új jelkereső küldetést kap, Joshuát pedig papi pozícióra is jelölik, ám a srác korántsem biztos abban, hogy felkészült a feladatra.

A Jéggé fagyott messzeségek hangulatában abszolút hozza az előző regény színvonalát. A történet világa, a különleges bolygók, az emberek és az Új Éra társadalma érdekes és egyedi. A génmódosított emberek közti párbeszédek és interakciók is mind érdekesek voltak. A tájleírások továbbra is hangulatosak és szemléletesek, abszolút el tudtam képzelni a lilás-kék derengésben létező bolygókat. Joshua mellékszála is sok potenciált tartogatott, remélem, a következő kötetben még többet tudunk meg korábbi életéről és arról, milyen kihívásokkal kell majd szembenéznie.

Ami viszont kevésbé tetszett a Jéggé fagyott messzeségek kapcsán, az maga a történet szerkezete. A feszültség nincs jól adagolva, a cselekmény ritmusa hullámzó. Az eleje erősen indít, de utána leül a sztori, és sokáig nem történik semmi izgalmas. G.g. szerethető főhős, ugyanakkor ebben a kötetben sodródik az eseményekkel, és mindig meg kell menteni - ez utóbbi pedig bosszantó a sztori végére. Persze, ő egy empata, de ha ez a különleges képessége, erőteljesebben is meg lehetett volna mutatni. Akár a többi karakterrel való interakciói során, akár éles helyzetekben.

A feszültséggel pedig az a gond, hogy minden könyvbeli probléma vagy konlfiktus túl hamar, túl könnyen oldódik meg - és ez súlytalanná teszi a felvezetett bonyodalmakat. Pedig a regényben lévő fordulatokban és az egyes karakterek mellékszálaiban sok potenciál volt, de megvalósítást most nem éreztem jónak. Amiért kár, mert ez a regénysorozat egy különleges darab, nemcsak a világa, de a hangulata és a szereplői is.

A történet lezárása viszont erős lett, és nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog lezárulni a sorozat. Köszönöm szépen az írónőnek a recenziós példányt!