Philip K. Dick: Különös éden

 "– Uram, én tényleg növény vagyok, nem csak azt hiszem. Már napok óta növény vagyok.

– Értem – bólintott az orvos. – Tehát nem volt mindig növény?
– Nem, uram. Csak mostanában változtam növénnyé."

(Philip K. Dick: Különös éden)

Az Agave Könyvek gondozásában tavaly jelent meg az ötödik Philip K. Dick novelláskötet. Nem is volt kérdés, hogy beszerzem! Dick nagyon jó novellák terén, akár humoros, akár horrorisztikus vagy abszurd történetekről volt szó. A csattanók mindig ütősek és nem is egy híres novellája alapján készült film is (pl. Különvélemény).

A Különös éden az eddig itthon kiadatlan novelláit tartalmazza. Az Emlékmás és az Elektronikus álmok klasszikus történetei után a Különös éden nem akkora élmény, de tartogat gyöngyszemeket. A sztorik többsége most is abszurd, a szereplők különös, idegen világokban kalandoznak, élettelen figurák kelnek életre vagy épp állatok viselkednek furcsán. A hangulat most többnyire borongós, a történetek főhősei sokszor tehetetlen, szürke emberek. A fordulatok egy része sajnos most kevésbé volt meglepő vagy csavaros, pedig sokszor jó volt az előkészítés. De így is voltak benne olyan sztorik, amik megfogtak.

A kedvenc novelláim közül a Csalogató furulyaszó klasszikus PKD felütés: egy ember növénynek képzeli magát. A történet nemcsak abszurd, de humoros és érdekes is egyben. Izgalmas végigkövetni a főhős nyomozását a tévképzetek után és a különleges bolygó erdeiben. A nyomtató ára teljesen elborult, de nagyon érdekes poszt apokaliptikus világot mutat be, az Elhárító mechanizmus pedig az író más történeteiben is megjelenő paranoiát és kettős világok illúzióját járatja csúcsra. A tegnapra tudunk időpontot adni volt az egyik legjobb sztori: ebben - akárcsak az Ubik esetén - a visszafelé haladó idő van a fő fókuszban és nagyon kell figyelni, ha érteni akarjuk a cselekményt. 

Philip K. Dick rajongóknak mindenképp ajánlom a Különös édent. Ismét rávilágít arra, mennyire sokoldalú író volt Dick, és bár a novellák kapcsán vannak visszatérő elemek, mégsem unatkozik az olvasó. Minden sztori egyedi és különleges. Az íróval ismerkedőknek viszont inkább az Emlékmást ajánlanám; abban vannak a leghíresebb és legjobb rövid történetek.