Richard Osman: Az utolsó ördög

"A fiatalembert, akit az imént hallgattak ki, Thomas Murdochnak hívják. Minden kérdésre azt válaszolta, hogy „no komment”, kivéve, amikor Jill megkérdezte tőle, kitől vette a heroint, amire csak annyit mondott, hogy „öt nyugdíjastól”, de ezt még az ügyvédje sem hitte el." (Richard Osman: Az utolsó ördög).

A csütörtöki nyomozóklub visszatért! Richard Osman nagy sikerű krimisorozata korábbi köteteit is mind nagyon szerettem, az előző részekről itt, itt és itt írtam. A negyedik kötet sem marad el színvonalban a korábbiakhoz képest.

A történet szerint kedvenc nyugdíjas klubunknak ezúttal egy kedves ismerősét gyilkolják meg. A nyugdíjasotthon közelében működő drogbizniszben pedig gondok adódnak: eltűnik egy heroinszállítmány. A terjesztő és emberei mindent megmozgatnak, hogy megtalálják, miközben a rendőrség, és a heroint terjesztő bűnbanda is a nyomukban van. Elizabeth, Ron, Ibrahim és Joyce pedig ismét az események sűrűjébe csöppennek. Nyomozásuk során pedig régiségkereskedőkbe, dílerekbe és internetes csalókba botlanak.

Richard Osman most sem okoz csalódást a rajongóinak. Az Utolsó ördög szórakoztató, humoros, izgalmas és fordulatos olvasmány. A cselekmény a megszokott stílusban lassan hömpölyög, de egyáltalán nem unalmas. Egy mellékszál, egy internetes csaló leleplezése is fut párhuzamosan a fő sztori mellett, ez szogáltatta a legtöbb humorforrást a regényben. Korábbi karakterek is felbukkannak és főhőseinkhez időnként új tagok is csapódnak, kíváncsi vagyok, ők benne lesznek-e a következő kötetben. 

Főhőseink még mindig szerethetőek és viccesek, de szerencsére most a közöttük lévő dinamika is változik. Jót is tett ezzel Osman a regénynek, mert az ex-ügynök, Elizabeth (akármennyire is szeretjük) igencsak ledominálta társait a nyomozások során. Most kicsit több idő jut Joyce-nak, aki megmutatja, mennyire emaptikus és bátor nő és végre Ibrahim múltjába is bepillantást nyerhetünk.

A végkifejlet csavaros és izgalmas lett, bár meg kell mondanom, hogy elég furcsának találtam a gyilkos személyét. A gyilkosságot hidegvérrel követik el, és a nagy leleplezésnél az elkövető (aki mindennek tűnik, csak profi gyilkosnak nem) közli, hogy sok Youtube videót nézett, arról, hogyan kell jól célozni. Nem tudom, ez fricska akart-e lenni, vagy komolyan gondolta-e az író. De ha az utóbbi, akkor számomra ez a magyarázat nem elég hiteles.

Osman nemcsak a krimi szálat bonyolítja jól. Az Utolsó ördög olyan komoly témákkal is foglalkozik, mint az egyre elterjedtebb internetes csalások (melyeknek célpontja legtöbbször idős ember), a demencia és a halál. Az író megrázóan és meghatóan ír az Alzheimerről és nemcsak a családtagok, de a beteg szemszögéből is. A regény jól egyensúlyoz humoros és komoly részek közt, és szereplői megküzdése a halállal és a betegségekkel ad gondolkodnivalót is az olvasóinak - és nemcsak az idősebbeknek.

Orosz Anna Nina fordításában a magyar szöveg ismét gördülékeny és olvasmányos, a párbeszédek pattogósak. Köszönet neki is a munkájáért! Az Agave Könyvek előtt pedig ismét le a kalappal, ez a borító is szuper lett!